A hírek szerint ugyanis szeptemberben sem fukarkodik majd az ég a meleggel. Viszont, ha ősz, akkor bor is dukál hozzá. Nézzük, hát milyen kincsesbányákkal van felszerelve kis országunk eme nedű szempontjából.
A legtöbbünk Franciaországhoz kötné a minőségi bor fogalmát, holott itthon is találunk bőven belőle. Bár azt mondják, az tudja igazán, milyen a jó bor, aki bortermő vidéken, vagy legalábbis a közelében él. Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, mindenesetre válasszunk bármilyen bort is, fehéret vagy vöröset, legyen száraz vagy édes, mindenképpen tiszteljük meg azzal, hogy élvezzük. Egyszer egy tanárom azt mondta: Ahhoz, hogy az ember élvezni tudja a száraz bort, meg kell érnie. Idő kell, hogy felnőjön a feladathoz.
A legészakabbra fekvő és leghíresebb borvidékünk a Tokaj-Hegyaljai terület, ahonnan a méltán, a XVIII. század óta világhírű borunk, a Tokaji aszú származik. Ezen borkülönlegesség a történetmondás szerint a XVI. század elején készült el elsőször egy református lelkész, Sepsi Laczkó Máté keze munkájaként. A bor különleges, több százéves technológiával készül már aszúsodott, késői szüretelésű szőlőből. Nem véletlenül kapta „a borok királya, a királyok bora” elnevezést. Aki mélyrehatóbban szeretne megismerkedni Tokaj történelmével és a táj boraival, borkultúrájával, az látogasson el a Tokaji Múzeumba, ahol egy igazán sokszínű tárlat mutatja be mindazt, ami Tokajt jellemezte és jellemzi máig.
Eger, Gárdonyi Géza hazája, ahol Szent István királyunk elsők között alapított püspökséget, nem csupán történelme miatt fontos számunkra, hanem a hatezer hektárt is meghaladó szőlőtermő területe miatt is. A Bükk hegység lábánál fekvő borvidéken már a XIII. század óta készítenek borokat. A lehetőségeiket maximálisan kihasználva ma a lehető legtöbb fajtájú bort állítják elő a környéken, a legkülönlegesebbnek mégis a „védett eredetű” kategóriába tartozó Debrői Hárslevelű és az Egri Bikavér. A városban a 200 éves István Pince és Bormúzeum állítja ki a környék borait és régi borásztechnikai eszközeit.
Sopronban és környékén már a középkorban is fontos értéke volt a szőlőnek, s így a bornak. Egészen a XIX. század elejéig inkább a fehér szőlőt részesítették előnyben, ám a század végére egy karakteresebb fajta, a kékfrankos vált divatossá, ami a mai napig is emblematikus bora ennek a vidéknek. A soproni kékfrankos ugyan nem olyan nagy múltú, mégis már-már legenda értékű. Jäger Mihály, borkereskedő nevéhez kötjük, aki a múlt század harmincas éveiben foglalkozott ezzel a borral.
Már a XIV. századtól termesztenek szőlőt és készítenek borokat a Szent Márton hegyen, s ezzel a pannonhalmi Magyarország egyik legidősebb borvidéke. Ma a legjelentősebb pincészet ezen a területen, a Pannonhalmi Apátság Pincészete, mely majd ezer éves múltra tekint vissza, ami biztosítéka is az itt készülő borok kvalitásának. Az apátság megtekintésén kívül számos lehetőség van a vidék és annak borkultúrájának megismerésére, a különböző borkóstolásoktól a környező településeket felölelő bor utakig.
És persze a Balatonon sem lehet egész évben strandolni. Amikor az idő erre már alkalmatlanná válik érdemes felkeresni a tó környéki pincészeteket, borvidékeket. Az első, ami mindenkinek az eszébe jut az a Balatonboglári BB bor, mely fontos része a magyar borkultúrának. De nézzünk most át a túlpartra, ahol Szigligettől Tapolcáig 15 településen keresztül találjuk a Badacsonyi borvidéket. Az itt készült borok jellemzően testesek és viszonylag magas alkohol tartalmúak, olykor megjelennek kései szüretelésű borkülönlegességek, sőt helyenként jégbort is készítenek az ínyencek számára. A helyi különlegesség, a Szürkebarát eredetileg egy francia szőlőfajtából, a Pinot grisből készül, melyet a szerzetesek honosítottak meg ezen a vidéken.
Magyarország legjobb minőségű és legváltozatosabb vörösbor repertoárját a Dél-Dunántúli Villányi borvidék adja. Érdekesség, hogy ezzel ellentmondásban a legnagyobb területet az olaszrizling termelése foglalja el. A borvidék mintegy tizennyolc települést foglal magába, köztük a termálfürdőjéről híres Harkányt, a váráról ismert Siklóst és az idén az Ördögkatlan Fesztivált harmadik alkalommal megrendező Kisharsányt, Nagyharsányt és Palkonyát is. Az itteni borokat dicséri az is, hogy a rendszerváltás óta négy villányi borász kapta meg év borásza címet. A villányi borok történtéről, fajtáiról illetve a termelés és a borkészítés tudományáról bővebb kiállítás tekinthető meg a Villányi Bormúzeumban, mely egész évben várja a látogatókat.
Bár az Alföldre kevéssé jellemző a bortermelés, mégis a Kunsági borvidék Magyarország legnagyobb szőlőtermő területe. Ám itt a mohácsi vész előtt nem is folyt szőlőtermesztés, sőt csak a ’70-es években került sor a rangosabb fajták nagyüzemi termelésére. A nagy területnek köszönhetően a vidék egyes tájain különböző szőlőfajták termeszthetők - mintegy hatvannégy fajta - így a borok is nagyon változatosak. Maga a terület pedig nyolc körzetre oszlik. Számos városban fontos a bor kulturális szerepe, ami a múzeumokon túl borfesztiválokat is jelent, melyekben kiemelkedő például Kecskemét, Cegléd, Soltvadkert vagy akár Kiskunhalas is.
Ezek után kinek ne támadna kedve egy kis borkóstolásra!? Hát csak rajta, ismerjük meg kiváló, minőségi borainkat. Amihez egyébként nem szükségszerű több száz kilométert utazni a borvidékig, hiszen az ősz bővelkedik szüreti- és borfesztiválokban szerte az országban.
Lázár Erika
Ha tetszett a cikk küldje tovább! 
