2 csipetnyi szódabikarbóna + vaníliás porcukor a "hempergetéshez" (s ha nagyon nagy a kedve és sok az ideje valakinek, akkor forró mártogatós csoki-massza is)

Az összes hozzávalót beleöntjük egy mély tálba, s összegyúrjuk, amennyire sikerül. Nehezen formálható, törékeny massza lesz az eredmény, de ez ne szegje kedvét senkinek, mert miközben picike, fél kisujjnyi kifliket formálunk belőle, a kéz-melegtől "kezesebbé" válik a kezelhetetlennek tűnő tésztaszerűség.

Amikor végeztünk a több száz kifli megformázásával, s elhelyezésükkel, a sütőpapírral bélelt tepsikben - ne tegyük túl közel egymáshoz a kiflicskéket! - ,  már küldhetjük is őket az előmelegített, jó forró sütőbe, ahol éppen csak addig sütögetjük a kifliket, amíg jól megdagadnak, s szép, halvány zsemleszínűvé válnak. Akkor hopp, már ki is lehet venni a rumtól enyhén illatozó sütiket, s még azon melegében meg kell őkelméket hempergetni jó vaníliás porcukorban.

Frissiben még nem igazán finom ez az örmény kifli, de amint kihűlt! Amint kihűlt, el kell dugni legalább a felét, hogy maradjon arra az alkalomra is, ami miatt megsütöttük.

(Ha van kedve valakinek cifrázni, szépíteni, akkor a kiflik egyik felét mártsa meg forró, rumos csokimártásban, de ez esetben nem kell előtte vaníliás cukorban megforgatni a sütiket, hanem utólag, egyenként, a csoki megszáradása után. Mi ezt általában elmulasztjuk..., mármint a csokiba mártogatást.)

Műanyag v. fémdobozban tárolva hosszú ideig is friss, élvezhető marad ez az édesség.

Elkészítési idő: összeállítás kb. 2 perc, formázás kb. 1/2 - 3/4 óra, sütés tepsinként 5-8 perc.