A Vezúv Olaszországban Campania régiójában, Nápolytól 12 km-rel keletre helyezkedik el. Magassága eléri az 1282 métert, a kráter átmérője 650 méter.

Az ókori Görögök szent hegyként tisztelték, és bár a kitörések története még az időszámítás előtt történt, mégis az i.e.79. évben történt tragikus kitöréssel írta be magát a vulkán a történelembe. Ez a hatalmas kitörés maga alá temette Pompejit, Herculaneumot, és Stabiae városát, így több ezer ember halálát okozta. Ezután még 40 alkalommal ébredt fel a vulkán mély álmából, az utolsó nagy kitörés 1944-ben volt. 1631-ben az emberek egy földrengésre ébredtek, és bár tudták, hogy a vulkán milyen veszélyes, mégsem vették komolyan az előjeleket. Amikor a Vezúv kitört már késő volt a lávafolyam elől nem tudtak elmenekülni, így közel 3000 ember lelte halálát a környező településeken. Napjainkban a Vezúv újra ébredezik, és a szakemberek szerint bármikor bekövetkezhet egy újabb hatalmas kitörés.

 

Pompeji az ie.79.ben történt kitörés által szinte teljesen megsemmisült. Az ottani lakosok úgy tudták a tűzhányó már nem jelent veszélyt, így amikor a tragédiát megelőző földrengés bekövetkezett a lakosok nem is gondolták milyen nagy veszélyben vannak.

 

A kitörés után egy soha addig nem látott méretű hamu felhő emelkedett a magasba, majd száguldó sebességgel lecsapott a városokra, forró és mérgező gázokkal megtelve. Az események olyan gyorsan történtek, hogy a lakosoknak idejük sem volt elmenekülni, így a forró hamu szó szerint betemette a várost, az épületeket. Az emberek a forró mérgező gázoktól megfulladtak, majd az ezt követő forró iszap szó szerint beborította a testeket, így azok ma is olyan pózban fekszenek a város utcáin és a házakban, ahogy haláluk pillanatában voltak.

 

Az ásatások során sikerült sok olyan részeket feltárni, amely megmutatja a régészeknek Pompeji lakóinak szokásait és társadalmi helyzetét. Ma már a turisták és az ide látogatók gipszből kiöntött emberi alakokat nézhetnek meg, de a régészeti feltárás a mai napig is folyik.

A katasztrófáról írásos emlékek is maradtak, innen tudjuk, hogy a számos áldozat egyike az idősebb Plinius római tudós volt, aki szerette volna, mint tudós közelebbről is szemügyre venni és megvizsgálni a kitörést. A tudományos expedíció végül mentőakcióba ment át. Plinius megpróbálta megmenteni a bajba jutott kedvesét és másokat, de végül ő maga is halálát lelte. Ezt az ifjabb Plinus írta meg egykori levelében Taciusnak.

 

A kitörés után az emberek, akik túléltél a szörnyű kitörést elmenekültek, így Pompeji városa és a környező települések is vagy eltemetve feküdtek a hamu és iszap réteg alatt, vagy lakatlanul maradtak. A városok eltemetését egy vulkáni agyagból összeálló iszapréteg okozta, amely az esőzések hatására fellazult, és ez a híg iszapos áradat betört a házakba, és a legkisebb rést is kitöltötte. Ezt követően megszilárdult és egy kemény réteget képzett, így pl. Hercunalum egy 13 méter magas betontömbbé változott. Pompejit egy puha vulkáni hamu borította be, így itt könnyebb volt feltárni az utcákat, épületeket.

1748.-ban ásatások kezdődtek, de a régészek a kemény iszap és hamu réteg miatt csak nagyon lassan haladtak előre. Az így feltárt épületekből számtalan használati tárgy, edény, szobor, és áldozatok lenyomata is feltárult, amely megdöbbentette a régészeket és kutatokat.

A testek a forró hamu és gázok által szinte teljesen szétbomlottak, de a hamuban megamaradt a lenyomatuk, így később gipszből kiöntötték a formákat. A fájdalomtól eltorzult arcok az egymás mellett fekvő családtagok arra engednek következtetni, hogy a tragikus vég gyorsan csapott le.

A kiásott város ma turisták ezreit fogadja, ahol az eredeti formában tekintetik meg az épületeket, az fent maradt edényeket, szobrokat, és a testek lenyomatait. A város még ma is sokat mesél a régmúlt időkről, meglehet különböztetni egy nemes család házát, amely igencsak, eltér egy munkás házától.

Európa egyik legjelentősebb látnivalóját ígéri a turistáknak a Vezúv és Pompeji ahol meg ált az idő. Minden évben turisták ezrei keresik fel a hírhedt és még ma is veszélyes vulkánt, ahová jegyvásárlás után csak vezető kíséretében lehet felmenni és megcsodálni a kráterről nyíló kilátást. A Vezúv lejtőjén található obszervatóriumban a látogatók betekintést nyerhetnek a vulkán belsejébe és működésébe, filmek képek és kőzetek által.

A vulkáni por ásványi anyagokban igen gazdag, így egy különleges, de nagyon gazdag termőtalajt biztosít, ennek köszönhetően sok növényt termesztenek az itteniek. A szőlőtermesztésen kívül több mint 20 féle barackot, és a híres San Marzano paradicsomot is termesztik. A vulkán lábánál pincék sorakoznak, innen származik a híres helyi bor a Lacrima.

A Vezúv már több mint fél évszázada nyugalomban van, de a tudósok figyelmeztették a lakosokat, akik talán ugyanolyan veszélyben élik mindennapjaikat, mint egykori elődjeik hogy a vulkán bármikor újra kitörhet. Nápolyba a lakosok pontosan tudják, milyen közel van a vulkán otthonunkhoz, mindössze 12 km választja el őket egymástól, és bár a helyi hatóságok elkezdték felvásárolni azokat az ingatlanokat, amelyek túl közel fekszenek a vulkánhoz, az itteniek nem szeretnének elköltözni.

A szakemberek szerint a következő kitörés erősége megegyezik majd a Pompejit ért kitöréssel, így veszély esetén közel négy millió embert kell majd kitelepíteni.  Nem csoda hogy a Vezúv minden percét tudósok és szakemberek figyelik.